7.fejezet

-fejezd be Jacob!-morogtam unottan vigyorgó képébe
-honnan tudtad?
-a parfümödről-ami elég jó hisz tőlem kapta- és az idióta vigyorodról....
-ffffff valaki durcás-fújt oda mint valami macska és leült mellém.
-nem is. csak egykét dolgot igazságtalannak talál.
-na mi az mi történt?-döntötte neki a hátát az ágy végén lévő keretnek. tudni illik, hogy az én ágyam nem egy csöpp darab de Jacob majdnem elfoglalta az egészet a terpeszkedésével.
-semmi
-na kérlek
-nem mondom el.
-akkor én kérdezek miért voltál ott?
-hol?
-Jenny miért voltál az erdőben?-kérdezte. mit érdekli őket??? jó történt oda bent egy két dolog de az velem történt nem velük kopjanak már le rólam!!
-közöd?-kérdeztem flegmán. annyira ideges voltam éreztem ahogy megremeg a kezem
-tessék?-ocsúdott fel az arcom tanulmányázásból
-közöd?-kérdeztem ugyan azzal a rideg de flegma arc kifejezéssel.
-sok.-válaszolta most már ő is azzal az arccal mint én ahogy kérdezem
-szerintem meg nem!-sziszegtem közel hajolt arcához.
-ugyan annyi közöm van hozzá mint a bátyáidnak.-emenlte föl a hangját-pisi korunk óta ismerlek-állt fel és én is még mindig egymás szemébe néztünk haragos tekintettel.
-ha annyi közöd lenne mint a testvéreimnek akkor az apám is ehetnél-köptem oda neki dühvel izzó szemekkel. a szemem sarkából láttam ahogy remegő keze felfelé indul az arca felé de lefújta a tervét.-na mi van Black tiltják az erkölcseid lányt nem ütünk meg.
-bárcsak az erkölcseim lennének. de nem ütök meg egy olyan személy akit szeretek-mondta remegő arccal a haragtól. ekkor villámcsapásként ért a bűntudat. nekidőltem a mögttem lévő falnak és lecsúsztam a földre a kezemet a tenyerembe temettem.
-sajnálom-suttogtam és éreztem ahogy Jake leguggol és kezét a tértemre teszi.
-nem a te hibád, csak dühös voltál.
-de rajtad vezettem le a feszültségemet amit nem kellet volna. igazad van nem kellet volna így beszélnem veled, főleg hogy ovis korunk óta ismerjük egymást.
-együtt nőttünk fel. habár én egy kicsivel idősebb vagyok.
-ja menj a francba három nappal.
-igen az a három nap igenis sok főleg hogy egy hét múlva lesz.
-jaj tényleg mennyi is leszel 6?-csipkelődtem jókedvűen. ezt imádtam Jacobban. nem haragudott rám úgy ahogy én sem ő rá de szinte soha sem tudtunk egymásra hargudni mindig kiabáltunk egy sort a másikkal majd ölelkezve nevettünk.
-jaj képzeld pont nem. de segítek adj hozá kettőt és még tíz évet. jaj bocsi te még ehez pici vagy. azzal a három napoddal.
-kapjad be! az hogy három nappal előbb leszel 18 nem jelent semmit.
-majd elmegyünk valahova. ok?
-aham.-fogtam meg felém nyújtott kezét.-és most mit csináljunk semmi kedvem itt dekkolni....-nyüszörögtem fájdalmas arcot vágva. mire ő sejtelmesen elvigyorodott.-na ne. ki fog minket nyírni!-tiltakoztam mert tudtam mire gondol. de már késő volt kivágtatott az ajtón le a lépcsőn.-te barom-szitkozódtam úgy hogy csak ő hallja mire felkuncogott.

Jacob szemszög

vettem egy mély levegőt mielőtt benyitottam volna a konyhába. hallottam ahogy Jenny kis lábai trappolnak le hangtalanul a lépcsőn majd halkan a földre érkezve indulnak meg felém futva. de akkor én már bent voltam a konyhába rázárva az ajtót a lányra. reméltem semmijét nem csuktam oda. minden szem rámszegeződött.
-Hello-köszöntem-Jared beszélhetnénk?-kérdeztem a srácot bámulva aki értetlenül nézte ábrázatomat. bólintva kicsúsztatta a széket és átvonultunk a nappali pont hogy olyan fülek amiknek nem kellene hallania semmit ne is halljanak.
-szóval?
-szóval-fojtattam a mondatát. azt szeretném kérdezni. vagyis először is-nyökögtem össze vissza-tudom hogy ma volt a veszekedés de arra szeretnélek kérni hogy engedd el velem Jennyt a partra.-mondta ki végül hosszas gondolkodás után.
-rendben-válaszolta.
-mi?-lepődtem meg-mármint köszönöm de semmi ellenszegülés vagy ilyesmi?
-nem. idd mielőtt meggondolom magamat-vigyorogta azzal a tipikus Jared mosollyal. gyorsan vissza szaladtam a konyhába majd ki az ajtón de véletlenül felborítottam szegény lányt.

Jenny szemszög

kint álltam és vártam Jacobot, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és kijött rajta de olyan nagy lendülettel hogy felborított. én voltam alul ő pedig a csípőmön ült. látszólag élezte
-nem akarsz leszállni rólam?-kérdzetem levegőt kapkodva
-nem-válaszolta váll rándítva és tovább üldögélt.
-ha nem szállsz le rólam....
-akkor mi lesz?-hajolt le.
-nagy baj-mondta lassan
-mégis milyen-éleztem a leheletét a számban. amikor........


KOMIIIIITTT!!!!!!