4.fejezet

szijasztok!

a fejti azért tudtam hét közben hozni mert mint írtam a másik blogon beteg vagyok és itthon fekszek..:S

mind 1 ez neketek csak jóóó..:D nah itt a fejit és egy valamit kérek:
 KOMITTTTT!!!!!!
bementünk a házba ahol mindenki vagy a földön feküdt ittas állapotban, vagy az asztalon vagy valahol. tiszta káosz! valaki megfogta a bokámat amitől én majdnem elestem. vártam azt, hogy a földdel találkozzak, de ez nem történt meg. valaki megfogott és talpra állított. azt hittem Jacob lesz az, de tévedtem. egy srác volt az tény, de az arcát nem láttam. közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott.
-jól vagy?-kérdezte valahonnan ismerős volt a hangja, de nem tudtam meg állapítani ki volt az.
bambán bólogattam mire ő eltűnt. körbenéztem hátha látni fogom, de nem sikerült. valaki újra megfogott én pedig megpördültem. szegényt arcba csapva a hajammal.
-pppp-próbált meg szabadulni a szájába hullt hajszáltól- minden rendben?
-persze Paul. bocs a hajért-mutattam fekete hajamra.
-mitől vagy csurom víz?-mutatott a fehér felsőmre. végig néztem magamon és láttam miért legeltette a szemét a melleimen, hisz a fehér melltartóm kicsit na jó a kicsi nem jó kifejezés nagyon átlátszott a víztől. -nem mintha baj lenne a kilátás....-erre csak hasba vágtam- most miért??? a feleségemet nem dicsérgethetem?- vigyorgott kajánul és megjelent Jacob is akinek rögtön a szeme megakadt ugyan ott ahol Paulé is.
.most mi van nem láttok még lány melltartóban úgy hogy átázott a felsője???-kérdeztem miközben magamra mutogattam. -vegyétek le a szemeiteket erről!-mutattam magamra és arra a testrészemre ami annyira bambultak. felfelé vettem az irányt. kinyitottam az ajtómat és gyorsan lecseréltem a felsőmet és kiültem a háztetőre. néztem a csillagos eget, amit Franciaországban nem lehetett ilyen tisztán látni. sőt a városi fényektől egyáltalán nem láttunk semmilyen csillagok. kezdett hideg lenni ezért visszamásztam a házba, és leültem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t. de nem hallottam semmit belőle mert a zene még mindig dübörgött a ház minden zugában. inkább kikapcsoltam és bekapcsoltam a gépet, de előtte felvettem egy pulcsit mert elég hűvös volt a házban. valaki kopogott ropogó térddel álltam fel és kinyitottam az ajtót.
-látom átöltöztél- kuncogta Jacob. - bejöhetek?- arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
-mi van minden csaj lerészegült lent?- kérdeztem szemöldököt felhúzva.
-hát lehet, de nem éppen csajokat jöttem bámulni.- mosolygott
-hát akkor azért, mert meg akartál bámulni ahogy vizes pólóban ácsorgok?
-pontosan-kacagta. - na mi van?
-semmi. csak kicsit nyomottul érzem magamat.-mosolyogtam rá kedvesen és eldőltem az ágyon be a sok kis párnám közé. kezdett halkulni a zene.- na mi lesz itt? csak nem dőlt ki mindenki?
-lehet- rántotta fel a vállát és ő is keresztbe feküdt az ágyon.- mikor jön a bátyád?-könyökölt fel
-pfff...nem tudom- mire elkezdett csörögni a mobilom. elkelltemaz ágyról és felvettem a telefont amin Jason száma jelent meg.-szia Jas
-szia Jenn baba.
-mikor jössz? Jake be van indulva hogy mikor érkezel meg.- kuncogtam mire a kedves említettől csak a fintort és nyelvnyújtást kaptam.
-mond meg kérlek Jakei babának hogy csak holnap érkezek meg mert a turné busz lerobbant...... és TJ pedig csak most érkezett meg.- TJ nevére összeszorult a gyomrom...
-szóval késni fogsz...- szomorodtam el.
-sajnálom, figyelj de hozok neked valamit.
-mit?-húztam össze a szemöldökömet. ugye nem TJ-t..nagyon remélem
-majd meglátod
-ugye tudod, hogy ilyenkor gyűlöllek.-morogtam a telefonba. a másik oldalról pedig csörömpölés majd kiabálás hallatszott
-bocs most megyek mert a srácok éppen törnek.-nevette
-szia haver - köszöntem
-szia havernia-mondta és bontotta a vonalt.
-tőlem nem is köszönt el...-biggyesztette le az alsó ajkát szomorúságot színleleve
-jaj édes husom majd holnap szerelmeskedhettek- ültem le az ágyra és magpacskoltam a kis arcocskáját.
-biztos hogy nem csal meg?
-az nem garantálom- robbant ki belőlem a nevetés mert Jacob olyan arcot vágott mint valami brazil szappanoperéból szabadult idióta liba aki a bőgés határán van.-meg nézem mi a helyzet odakint.-álltam az ajtóhoz de amikor kinyitottam vissza is zártam mert valaki éppen akkor látta viszont a mai ebédjét. - inkább nem nézem meg.- sasszéztam a szekrényhez. éppen az ágy felé akartam indulni de valaki az utamat álltam- hallod te oylan vagy mint egy téglafal. kemény és tele van kockákkal.- mutattam a felsőtestére ami pár perccel ezelőtt az arcomba volt
-bocs. ne menj neki fejjel a falnak mert az fájni fog.- nevetett a saját kis poénján
-hú humor zsák, mondok valamit gyere. ne menj el humoristának mert szarok a vicceid.- világosítottam fel mire ő felkapott és az ablak felé vette az irányt.- tegyél le-sikítottam amikor kint lógtam az ablakban. hál istennek vissza húzott. - hülye vadbarom vagy. uyge tudod.
-szeretnél még levegőzni oda kint?-mutatott az ablakra.
-kösz inkább nem- ültem le az ágyra úgy ahogy ő is. ezután már csak beszélgettük és nevettünk. majd úgy fél 7 felé kicsit elálmosodtunk és elaludtunk. reggel arra keltem hogy valami nyomja a hasamt. a nyomás forrása medig Jake feje volt. nem tudom hogyan de elég furcsa pozitúrába kerültünk alvás közben. telejesen meg voltam fordulva mint ahogy lefeküdtem aludni. Jake pedig keresztben feküdt a feje mint mondtam a hasamon volt. nagyon édes volt mint egy kisgyerek. pont oylan volt mint kiskorában az a kis cuki Jake aki az oviban a bokorba húzott a többi fiúval és én pedig az ovónéninek ordibáltam a bokorból. hatalmasat sóhajtottam mire megmozdult a kis édes és felkelt.
-jó reggelt-emelte fel a hasamról a fejét
-neked is.
-hogy kerültünk ide?-tette fel azt a kérdést amire én sem tudtam a választ
-azt hittem, hogy te tudni fogod
-hinni kedves a templomba kell
-tudni pedig az ágyban- vágtam vissza mire ő kacagni kezdett.