2011. február 20., vasárnap

6.fejezet

Remélem tetszeni fog és sikerült majd komikat pötyögni!!!:D

Feszültség, balhé


már sötét volt amikor beértem a házba. ledobtam a cipőmet és amikor beléptem a konyhába a hajam a hangerőtől majdnem lehullt a fejemről.
-HOL VOLTÁL?-kiáltott rám Jared
-a....aa... parton-böktem ki nagy nehezen. gondolkodnom kellet hogy mit mondjak....
-Jennifer ne hazudj!-sziszegte Jason
-nem hazudok!-biztattam őket, de tudtam hogy nem igen veszik be.
-nem tudsz hazudni!-folytatta TJ
-egyrészt mi közötök van ahhoz hogy én merre megyek?és hogy hol voltam? én tudom a választ SEMMII!-mondtam dühösen. komolyan zavart az hogy mindenbe bele kell kötni.
-mi ez a civakodás?-jött be apu a laptopjával és az aktatáskájával a kezében.
-ne engem kérdezz a kicsi lányodat-morogta Jared és vissza ült.
-min veszekedtek?-nézett rám majd a két bátyámra felváltva-Jenny te elmondod?
-nem mind egy?!-válaszoltam flegmán
-Jennifer! vegyél vissza!-szólt Jason
-Jason te is fogd be inkább a szádat mert neked is vannak dolgaid amit nem teszel ki az ablakba még sem kürtölöm szét!-szólt rá szigorúan apu-szóval?
-a kicsi lányod kint volt az éjszaka közepén z erdőben! és ő is tudja hogy furcsa dolgok vannak erre felé főleg este-morogta Jared
-és te azt honnan tudod, hogy pont ott voltam?-vágtam vissza
-mert....öhm-makogott és ránézett a másik testvéremre majd a fiúkra
-látom Jared ennyi vagy inkább akkor fognád be a szádat-mondtam és felfelé vettem az irányt.

Jared szemszög

nem akartam veszekedni vele mert imádom! de a húgom megszeretném védeni. jó lehet hogy nem kellet volna leordítanom a fejét amikor kijött de akkor is! azok a vérszívók kiszámíthatatlanok. jó lehet hogy Jasonnal bővültünk meg TJ-vel de ez még nem ok arra hogy ő egyedül flangáljon az erdőben. főleg az a kis incidens Jacob és Sam között még inkább csak nyomott a falka hangulatán.
-mi volt ez a cirkusz. Jared miért kezdted el a veszekedést? az sem baj ha nem te kezdted csak mond el!-kérlelt apám. én pedig egy mély levegő után föl emeltem a fejemet és belenéztem apám sötét szemeibe.
-Jenny utánunk jött az erdőbe. Sam elakarta üldözni de Jacob megvédte. és Sam nekiugrott Jacobnak....-haraptam el a mondat végét.
-és most hol van?-tudakolta apám
-otthon.-válaszoltam egyszerűen s tovább néztem a zöldes árnyalatú asztallapot.

Jenny szemszög

annyira mérges vagyok!!!!! de hogyha a farkasokra gondolok lenyugszok de akkor is ÁÁÁÁHHHH!!!! leültem az ágyhoz és bekapcsoltam a gépemet. egyszer csak a telefonom elkezdett zümmögni majd beindult rajta willow smith- whip my hair c. dala. fölkaptam a telefont az éjjeli szekrényről. Jacob neve villódzott a képernyőn.
-szia-rikkantottam bele. minden haragom elszállt, mintha elvágták volna.
-szia-hallottam a hangján hogy mosolyog- Jared megtalált?
-megtalált-e? majdnem kiordította a hajamat a fejemből.-kuncogott rajtam egy jót- Black ne nevess!-morogtam
-óóóó-óóó na mi van a kis Costa bevadult?-kacagat a telefonba
-kapjad be Jake!
-mit?
- a sajátodat-szócsatáztam vele
-hát azt nem érem el...
-el töröm a lengőbordádat és máris letudod!
-gyere akkor!-folyatta
-nem lehet ......Jared
-akkor én megyek!-kiáltott fel
-te hülye vagy!!!
-meg lehet de oda megyek!-csapta le a telefont én pedig kukán ültem az ágyamon nem tudom meddig de egyszer csak egy sötét árny jelent meg az ablakomnál. ijedtembe fölsikítottam de csak egy rövid ideig mert befogta az alak a számat és rám vigyorgott fehér fogsorával.-hellóka kislány.....

2011. február 6., vasárnap

5.fejezet

 A találkozás


Jacobnak elkellet mennie, de eléggé sietős dolga volt mert elfelejtette a telefonját magával vinni. de amikor elindultam, hogy utána vigyem eltűnt. mind egy majd még tuti vissza jön mert Jareddel szoktak lógni. hát a ház egy undormány. de várjunk! hol van Jared. senki nem volt már a házban aki tegnap fetrengve táncoltak. körülnéztem a ház majdnem minden zugában de nem volt meg Jared. még egy helyen nem néztem az pedig a fürdő szoba volt. benyitottam a szobába és azt hittem dobok egy hátast a röhögéstől. Jared bent horpasztott a kádban. gyorsan beszaladtam a szobámba, hogy kihozzam a fényképező gépet. lefotóztam de még ilyenkor sem sikerült visszafojtani a nevetést. oda mentem a kádhoz, hogy rányissam a vizet de elcsúsztam az idióta szőnyegben és hogy ne essek el belecsimpaszkodtam a polcba amiről a dolgok nagy robajjal a földre érkezetek. mire Jared felébredt és beverte a fejét a csapba. káromkodva állt fel.
-ki a faszom tette ide ezt a kurva csapot?-kérdezte morogva amikor rám emelte a tekintetét én pedig a földön fekve majd meg szakadtam a röhögéstől.- te csak ne nevess! és az meg mi?-mutatott a gépre ami még mindig be volt kapcsolva és ott volt a kép amin a bátyám a kádban horkol.-ugye nem? Jenny! Jennnifer!-kiabált rám de én a gépet fölkapva rohantam el. a fiúk lentről nézték a jelenetet ahogy egymást kergetjük. már majdnem elkapott amikor én lecsúsztam a korláton és bebújtam Paul mögé.-a kurva életbe Jenny add vissza!
-arról szó sem lehet-kacagtam
-ha meg mered!-sziszegte fenyegetően
-mit? ezt!-mutattam fel a lap topot amibe be volt dugva a gép és a lap top képernyőjén pedig Jared ahogy alszik. a fiúk a földön feküdve röhögtek a bátyámon. Jared feje vörös volt a haragtól.-nyugi bátyus ez csak 1 fotó. - pusziltam arcon. és felfelé vettem az irányt a lap toppal és a géppel a kezembe. felöltöztem és rendbe szedtem magamat. majd lementem, hogy segítsek a fiúknak a pakolásban. miután mindent glédába állítottunk és szép tiszta volt a lakás leültünk tv-zni.
-mi van kis asszony?-ült mellém Embry
-semmi. unatkozok.
-én tudok egy jó unalom űzőt.-vigyorgott Paul rám majd az ujjónnal megérkezett Jacobra.
-nem! arról szó sem lehet. - sziszegte Jacob
-miért? tök jó lenne. -kuncogta Paul.
-Paul ez tényleg nem jó ötlet.-mondta Quil fejet rázva. én pedig értetlenül bámultam rájuk.
-mi nem jó ötlet?-húztam fel az egyik szemöldökömet.
-semmi-vágták rá egy emberként
-ti tudjátok.-álltam fel kiindultam a partra. levettem a cipőmet és kezembe fogva sétálva mentem a homokba. valaki felkapott és megpörgetett maga körül. -Jézusom ki vagy?
-én vagyok húgi-kiabálta Jason. letett mire én megpördültem és a nyakába vetettem magamat.
-JJJJAAASSOONNNN-kiáltottam.-végre itt vagy! olyan jó.
TJ és én
-és nekem már nem örülsz?-szólalt meg mögöttem a hang. TJ!
-TJ sziaaaaa-öleltem őt is meg. a gyomrom megint görcsbe állt.
-szevasz csajszi. wow-tolt el magától és végig nézett rajta-szebb lettél. talán a tenger part?
 -hhmmm bók elfogadva. a tenger partot illetve nem tudom......-vigyorogtam. vissza indultunk a házhoz majd leültünk a nappaliba. Jared nagy öleléssel várta a bátyánkat, majd Tj-t is. kedvelte Tj-t nagyon sokat lógtak együtt. és az is benne van hogy én és Tj. na szóval, hogy mi ketten együtt voltunk. csak aztán történt egy s más. lent ültem a kanapén Tj pedig a hátam mögött beszélgetett a fiúkkal. majd egy farkas vonyítás után az összes fiú még Tj is kivonult. én pedig kikerekedett szemekkel néztem ahogy egyszer csak kiürül az eddig csordultig tele lévő szoba. nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat így fölkaptam egy cipőt és már indultam is a fiúk után. éppen láttam ahogy az erdőbe rohannak. egy ideje bolyongtam már az erdőben amikor megkellet torpannom mert megláttam egy csapat farkast. leguggoltam, hogy meg ne lássanak. a farkasok akkorák voltak mint valami ló. eléggé meg voltam ijedve. volt egy hatalmas fekete mellette egy szürke és egy rozsdavörös, és utánuk is csomó fakas jött. nagyon be voltam tojva, de miután meglódultak minden félelmem eltűnt. de annyira kíváncsi voltam, hogy hova mennem az óriás farkasok. én is utánuk mentem majd amikor megálltak a réten, megpróbáltam leguggolni de egy faág megreccsent. a rozsdavörös farkas hátra kapta a fejét és a szemebe nézett majd utána a fekete farkas is. aki viszont fogát csattogtatva lépett egyet közelebb. seggere ülve próbáltam menekülni. itt a vég. most meghalok. legalább eltüntetik majd a farkasok a maradványaimat. próbáltam felállni, de nem nagyon sikerült. egyszer csak a vörös farkas beugrott a fekete farkas elé és elkezdte csattogtatni és morogni a feketére. majd felém fordulva amikor már felkeltem a földről megfogta a kabátomat belenézett a szemembe majd az erdőből kifelé kezdett lökdösni az orrával. nagyon meglepődtem, hogy nem esznek meg a farkasok. hatalmas tempóban indultam kifelé az erdőből útközben pedig a farkas szemére gondoltam. annyira ismerős volt........

Kérlek írjatok komit!