8.fejezet

Először is! itta fejezet amint látjátok:D Másodszor pedig! én gyűlölök fenyegetőzni, de ha kell akkor be keményítek! szóval arra kérlek titeket hogy írjatok komikat legalább hármat négyet mert azért vannak itt elég sokan főleg hogy 7 rendszeres olvasóm van!kérve kérek titeket hogy írjatok komit!!!!!!


Furcsa.....

Amikor belépett Seth és mögötte pedig Leah. Jacob olyan sebességgel pattant le rólam hogy neki ütötte a hátát a mögötte lévő szekrénysornak. amikor lepillantottak rám és kérdő tekintette vizslattak.
-mi van? ez a benga nagy majom fölborított!-mondtam. általában jól tudtam kezelni a cikis helyzeteket. sőt imádtam másokat ciki helyzetbe hozni. egyszer az egyik barátnőmmel, Rikkyvel bementünk egy zöldségesbe és megfogtam egy narancsot és azt kiáltottam hogy "Pikachu téged választalak! na képzelhetitek hogy erre Rikky mit lépett?! egyenesen kiszaladt a bolt legelső kijáratánál. én pedig visszatettem a helyére szegény pokemon labdának használt finomságot és rámosolyogtam az eladóra, aki nem mellesleg kicsi korom óta ismert és egy sziasztokkal távoztam az üzletből. na jó térjünk vissza a jelenbe! Seth és Leah eltűnt, gondolom bementek a konyhába a többiek közé. míg Jake még mindig a szekrénynek támaszkodva állt  és nézte a parkettát. föltápászkodtam nagy nehezen és megtörtem a már másfél perce tartó csendet.
-Miért rohantál ki ennyire gyorsan?
-tessék?-ocsúdott fel bambulásából-ja csak azért mert megyünk le a partra, jó?
-persze tökéletes.-mondtam és fölkaptam magamra a torna cipőmet és egy dzsekit majd kibaktattam az ajtón. Éppen a kedvenc kövem mellet mentünk el amikor hirtelen ötletem támadt. lerúgtam magamról a cipőmet és a dzsekimet majd belegázoltam a vízbe. gondoltam hogy Jacob nem fog bejönni de ez nem így történt. ő is bejött a vízbe. a víz nem volt annyira hideg épp olyan elviselhető hőmérsékletű. egyszer csak valaki kirántotta a lábamat a víz alól én pedig a felszín alá kerültem. előtte pedig egy hatalmasat sikítottam. köpködve és köhögve jöttem a víz felszínére.-hülye vagy Jacob ugye tudod?!-mondta de nem láttam sehol sem. elkezdtem keresgélni hátha csak lebukott, de sehol sem láttam.
-megvagy!-kiáltotta és megragadta a derekamat. én pedig ijedtembe fölsikoltottam.-háhá! megijedtél mi?-kérdezte és éreztem a hangjába hogy pimaszul mosolyog.
-chh...én meg ijedni?-kérdeztem miközben próbáltam kiszabadulni szorításából. de csak annyit értem el hogy szembe kerültem vele. vizes ruháin és testünk egymásnak volt tapadva.
-nem mész te innen sehová!-suttogta met én egyre közelebb hajoltam hozzá. azért hogy eltereljem a figyelmét miközben lecsúsztattam a hátáról egészen a csípőéig a kezét majd lehámoztam magamról is és hátra húztam a kezét.
-én azt nem hinném!-mondtam és kicsavarva a kezét. háttal állt nekem míg pont annyira kint voltunk már ahonnan tudtam szökni, belenyomva Jaket a vízbe kivágtattam a vízből fölkaptam a cipőmet és a hegy felé vettem az irányt. ahogy hátra pillantottam csak annyit láttam hogy Jake éppen akkor kecmergett ki a vízből és felém veszi az irányt, gyorsabb tempóra kapcsolva futottam fel a hegyen. amikor felértem a csúcsra a szirt szélére és hátra fordultam senkit sem láttam. ijedten pislogtam körbe pásztázva a felfelé vezető utat és az erdőt. de nem láttam Jacobot. kezdtem megijedni amikor megjelent előttem. és körém fogta erős kezeit és előre dőlt és mind a ketten leestünk a szirt tetejéről. annyira megvoltam rémülve hogy egy hang sem jött ki a számból. de amikor Jacob rám vigyorgott azzal az idióta vigyorával akkor már kijött egy sikkantás a hangszálaimból. hatalmas csobbanással érkeztünk a vízbe. Jacob rögtön felfelé kezdett húzni. amikor levegőre értünk elvigyorodtam. és ő is mosolygott, de még mindig ölelte a derekamat. kezdett egyre hidegebb lenni. a szám lilulni kezdet a fogaim pedig ütemesen darálták össze egymást.
-na gyere menjünk.-húzott kifelé a vízből. amikor a parton mentünk közelebb húzott magához és úgy sétáltunk. nem nagyon zavart hisz kiskorunk óta ismertük egymást. amikor a dzsekimhez értünk fölvette és a vállamra terítette.-mind gondolkozol?-törte meg a csendet
-igazság szerint a hogy mióta ismerjük egymást. te?
-én is hasonlón.-újra belemerültem a gondolataimba. eszembe jutott az ovi, amikor senkivel nem jöttem ki. minden kislány kiközösített, és csúfolt. Vagy amiikor Jacobbal úgy hat hét évesek lehettünk amikor lent voltunk a parton és kis halacskákat fogdostunk az általunk elkerített kis tavacskából. amikor Jacobtól kaptam egy puszit a számra. de ez csak olyan kis baba puszi volt, de én már akkor is nagyon szerettem Jaket. na akkor az általánosról nem is beszélve, az összes csaj belé volt szerelmes,  na hát arról ne is beszéljünk mi volt nyolcadikba. pff.. a csajok a folyosón olvadoztak Jaketől. akkor nem értettem miért. hisz én voltam a suli kis szürke egere, nekem nemvolt társaságom, nem voltak barátaim, és ilyenkor romlott meg a kapcsolatom Embryvel és Jakkel.-hallod te amit mondtak?-lengette előttem a kezét miközben csettintgetett.
-tessék?-ráztam meg a fejemet hogy ki tisztuljon.
-azt kérdeztem, hogy holnap jössz suliba?
-miért kéne?
-nem tudom mindenkit berendeltek valami baromság miatt-fintorogta-hisz most már te is egysuliba jársz velünk.-mondta mire felállt a hátamon a szőr. gyűlöltem az itteni iskolát.-mi a baj?,
-semi-semi. csak eszembe jutottak az emlékek-mondtam és nyomtam én is egy apró fintort.-figyelj én szerintem haza megyek, mert majd össze fagyok-mondtam amikor kiértünk a főútra.-vagy ha van száraz ruhád zt is elfogadnám..-mosolyogtam
-hát az nincs, de ha van kedved akkor bemehetünk hozzánk.-rövid tanakodás után beleegyeztem. már majdnem a  házukhoz értünk amikor elhajtott mellettünk egy autó és rám fröcskölte a belegázolt pocsoja összes vizét.
-pppp-köpködtem ki a számból a saras vizet.-anyját annak aki nem tud rendesen vezetni!-káromkodtam és letöröltem vagyis próbáltam letörölni arcomról a sarat.
-kicsit vagy...
-sáros?
-őő ja!-vigyorogta és megragadva a kezemet bevezetett a házukba.-gondolom leszeretnél tussolni....
-képzeld nem!-mondtam-persze hogy igen-válaszoltam amikor fölnézett értetlen tekintetével.
-tessék!-adta a kezembe a ruhákat.-ez még Rachelé volt. a folyosón jobbra az...
-első ajtó, tudom!-fejeztem be a mondatát.el mosolyodtam s nyomtam egy puszit az arcára. bementem a fürdőbe gyorsan rendbe szedtem magamat majd fölvettem a Jacob által adott ruhákat. egy rövid ujjú és egy farmer. a vizes és saras ruháimat kimostam és kiettem száradni a radiátorra. Jake a szobájában babrált valamit, asszem a leszakadt polcot próbálta visszarakni eredeti helyére.-hát az meg mit vétett?-törtem meg a csendet mire ő akkorát ugrott ijedtében hogy lelökte a mellette lévő polcon lévő dolgokat. oda mentem és fölkapkodtam őket. éppen fölakartam akni az utolsó képkeretet de megakadt rajta a szemem. egy lány volt rajta és Jake. gondolom a barátnője, de hát akkor miért annyira hátra??-Jake ő ki?-kérdeztem kíváncsian mire mosolygós arcáról lefagyott minden, csak a képet bámulta. hosszsas szünet után megrázta fejét hogy kitisztuljon üveges tekintete.

Jake és Bella

-ő itt Bella.-mondta-egy régi ismerősöm-mondta és ezzel le is zárta a témát kivette a kezemből a képet és bedobta a képek mögé. majd fölvettem egy újabb képet, amint Jacob és az a lányállt akit én gyűlöltem. Camilla Jhonson.-őőőő-mondta és a tarkóját vakargatta. szépen óvatosan erőltetett ütembe letettem a polcra a képkeretet. nehogy rácsapjam arra és ott eltörjön.
-wow Cam és te? gratulálok-vágta egy mű májer mosolyt.
-őő hát igen..vagyis nem...vagyis áh hagyjuk-mondta és leült az ágyára. ez zavart a legjobban, Jaket több mint 10 éve ismertem és nem mondja el nekem hogy van barátnője még akkor sem ha találok egy fotót kettőjükről. ez furcsa.......

7.fejezet

-fejezd be Jacob!-morogtam unottan vigyorgó képébe
-honnan tudtad?
-a parfümödről-ami elég jó hisz tőlem kapta- és az idióta vigyorodról....
-ffffff valaki durcás-fújt oda mint valami macska és leült mellém.
-nem is. csak egykét dolgot igazságtalannak talál.
-na mi az mi történt?-döntötte neki a hátát az ágy végén lévő keretnek. tudni illik, hogy az én ágyam nem egy csöpp darab de Jacob majdnem elfoglalta az egészet a terpeszkedésével.
-semmi
-na kérlek
-nem mondom el.
-akkor én kérdezek miért voltál ott?
-hol?
-Jenny miért voltál az erdőben?-kérdezte. mit érdekli őket??? jó történt oda bent egy két dolog de az velem történt nem velük kopjanak már le rólam!!
-közöd?-kérdeztem flegmán. annyira ideges voltam éreztem ahogy megremeg a kezem
-tessék?-ocsúdott fel az arcom tanulmányázásból
-közöd?-kérdeztem ugyan azzal a rideg de flegma arc kifejezéssel.
-sok.-válaszolta most már ő is azzal az arccal mint én ahogy kérdezem
-szerintem meg nem!-sziszegtem közel hajolt arcához.
-ugyan annyi közöm van hozzá mint a bátyáidnak.-emenlte föl a hangját-pisi korunk óta ismerlek-állt fel és én is még mindig egymás szemébe néztünk haragos tekintettel.
-ha annyi közöd lenne mint a testvéreimnek akkor az apám is ehetnél-köptem oda neki dühvel izzó szemekkel. a szemem sarkából láttam ahogy remegő keze felfelé indul az arca felé de lefújta a tervét.-na mi van Black tiltják az erkölcseid lányt nem ütünk meg.
-bárcsak az erkölcseim lennének. de nem ütök meg egy olyan személy akit szeretek-mondta remegő arccal a haragtól. ekkor villámcsapásként ért a bűntudat. nekidőltem a mögttem lévő falnak és lecsúsztam a földre a kezemet a tenyerembe temettem.
-sajnálom-suttogtam és éreztem ahogy Jake leguggol és kezét a tértemre teszi.
-nem a te hibád, csak dühös voltál.
-de rajtad vezettem le a feszültségemet amit nem kellet volna. igazad van nem kellet volna így beszélnem veled, főleg hogy ovis korunk óta ismerjük egymást.
-együtt nőttünk fel. habár én egy kicsivel idősebb vagyok.
-ja menj a francba három nappal.
-igen az a három nap igenis sok főleg hogy egy hét múlva lesz.
-jaj tényleg mennyi is leszel 6?-csipkelődtem jókedvűen. ezt imádtam Jacobban. nem haragudott rám úgy ahogy én sem ő rá de szinte soha sem tudtunk egymásra hargudni mindig kiabáltunk egy sort a másikkal majd ölelkezve nevettünk.
-jaj képzeld pont nem. de segítek adj hozá kettőt és még tíz évet. jaj bocsi te még ehez pici vagy. azzal a három napoddal.
-kapjad be! az hogy három nappal előbb leszel 18 nem jelent semmit.
-majd elmegyünk valahova. ok?
-aham.-fogtam meg felém nyújtott kezét.-és most mit csináljunk semmi kedvem itt dekkolni....-nyüszörögtem fájdalmas arcot vágva. mire ő sejtelmesen elvigyorodott.-na ne. ki fog minket nyírni!-tiltakoztam mert tudtam mire gondol. de már késő volt kivágtatott az ajtón le a lépcsőn.-te barom-szitkozódtam úgy hogy csak ő hallja mire felkuncogott.

Jacob szemszög

vettem egy mély levegőt mielőtt benyitottam volna a konyhába. hallottam ahogy Jenny kis lábai trappolnak le hangtalanul a lépcsőn majd halkan a földre érkezve indulnak meg felém futva. de akkor én már bent voltam a konyhába rázárva az ajtót a lányra. reméltem semmijét nem csuktam oda. minden szem rámszegeződött.
-Hello-köszöntem-Jared beszélhetnénk?-kérdeztem a srácot bámulva aki értetlenül nézte ábrázatomat. bólintva kicsúsztatta a széket és átvonultunk a nappali pont hogy olyan fülek amiknek nem kellene hallania semmit ne is halljanak.
-szóval?
-szóval-fojtattam a mondatát. azt szeretném kérdezni. vagyis először is-nyökögtem össze vissza-tudom hogy ma volt a veszekedés de arra szeretnélek kérni hogy engedd el velem Jennyt a partra.-mondta ki végül hosszas gondolkodás után.
-rendben-válaszolta.
-mi?-lepődtem meg-mármint köszönöm de semmi ellenszegülés vagy ilyesmi?
-nem. idd mielőtt meggondolom magamat-vigyorogta azzal a tipikus Jared mosollyal. gyorsan vissza szaladtam a konyhába majd ki az ajtón de véletlenül felborítottam szegény lányt.

Jenny szemszög

kint álltam és vártam Jacobot, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és kijött rajta de olyan nagy lendülettel hogy felborított. én voltam alul ő pedig a csípőmön ült. látszólag élezte
-nem akarsz leszállni rólam?-kérdzetem levegőt kapkodva
-nem-válaszolta váll rándítva és tovább üldögélt.
-ha nem szállsz le rólam....
-akkor mi lesz?-hajolt le.
-nagy baj-mondta lassan
-mégis milyen-éleztem a leheletét a számban. amikor........


KOMIIIIITTT!!!!!!