Egy kis idő.....:S

Sziasztok! sajnálom de ma utazok el és szombaton jövök csak haza így nem lesz most friss a jövő héten.. Tényleg sajnálom..:S 

Xoxo: Cserry

De amint haza jöttem őrült tempóba írok, ígérem! :))))

Novella pályázat!!!!!

Sziasztok!


Van egy angyon jó baránőm aki indított egy novella pályázatot és mivel eddig kevés a jelentkező ezért itt most elkezdem hirdetni ezt. A szabályokatmegtaláljtok az oldalon.. 
Jelentkezzz!!! http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com/


Xoxo Cserry

14.fejezet

Sziasztok! tudom hogy késtem, meg minden, és tökre sajnálom. És főleg hogy ma elég rövidke kis fejezetet hoztam, de csak azért mert a következő fejezetben minden kiderül. Jaj és még mielőtt elfelejtem! Nyitottam egy Twitter fiókot így most már ott is tudtok figyelni hogy mikor lesznek frissek. :)) Twitter: Pinkypopbogyesz

Reggel is Jake ölelő karjaiban ébredtem, ő még mélyen aludt. Próbáltam nem fölkelteni elért halkan odanyúltam a laptopomért, majd föltettem az ágyra. Rátettem a párnámra a gépet és nekitámasztottam az ágyam háttámlájának. A fülemben éreztem Jake forró leheletét. Ránéztem óvatosan és tejesen ellágyultam, Jake arca teljesen ki volt simulva. Teljesen az a 6 éves kisfiú jutott eszembe, aki volt, habár ez a 6 éves fiú már egy érett, helyes, izmos férfi lett belőle. Kicsit megmozdultam, mire Jacob még jobban magához ölelt, arcunk még közelebb volt egymáshoz. Szaporább lett a lélegzetünk.

-         Mióta vagy fönt?- suttogta nyitott szemmel

-         Fél órája- mondtam már szinte tátogva. Már csak pár centi volt mindkettőnk között, amikor Jake fölemelte az arcát és nyomott egy puszit az orromra. Majd kitakarózott és kimászott az ágyból.- Tudom, menned kell.- mondtam unottan.- Szia!- majd tovább bámultam a gépet.

-         Őő nem éppen. De most mi a bajod?- ült vissza az ágyra, amikor fölvette a gatyáját.

-         Semmi.- mondtam még mindig a képernyőt bámulva. Amikor Jake idegesen kikapta a kezemből és letette maga mellé.

-         Még egyszer megkérdezem mi a bajod?- hajolt fölém, amikor átfordultam a hátamra, hogy visszavegyem a gépemet. Egy kézzel közre fogta mindkét csuklómat majd úgy bámult rám.

-         Mondom hogy semmi.

-         Jennifer! Kérlek, mond el mi a bajod! Szeretném tudni, hogy mi bánt.- suttogta mélyen a szembe nézve. Makacskodva néztem rá, mire ő csak fújt egyet és elengedett.- azt hittem, hogy jobban bízol bennem, mert én bízom benned.- ült föl majd fölkapta a széken lévő felsőjét és elindult kifelé. Az ajtóban meg állt, a fél lába már kint volt a szobából. Jobb válla felém nézett, amin valami furcsát találtam. Összevont szemöldökkel bámultam a jobb vállán lévő tetoválást. Amit már láttam több helyen is. Emilyéknél, és az összes srácnál, akik erre felé szoktak bandázni. Ő is észre vette, hogy nagyon bámulok valamit így ő is lenézett meztelen vállára, majd újra vissza rá, láttam a szemén, hogy valamit észrevettem ezért még jobban kijjebb lépett. Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, mint a golyó, amit most lőttek ki. Jake már teljesen kint volt, amikor elkaptam a csuklóját, majd visszahúztam a szobámba, ott, pedig bevágva az ajtót neki döntöttem.

-         Mi az ott?- mutattam a kezén lévő tetoválásra. Kicsi mintha láttam volna a szemében valami ijedtséget.

-         Semmi.- habogott össze vissza.

-         Jake, kérlek, mond el mi az ott a válladon.- emeltem föl a fejét

-         Nem tehetem.- suttogta

-         Miért?- csattantam föl, haragosan bámultam rá. Dühös voltam, azért amiért titkolódzik előttem.- Emlékszel, amikor úgy 9 évesek voltunk, és a parton megfogadtuk, hogy bármi van az elmondjuk a másiknak. Mi lett az ígéreteddel?

-         Ezt én is kérdezhetném! Nem mondod nekem el, hogy mi a bajod. Akkor most én is, kérdőre vonhatnálak- az ő hangja is kezdett dühös hangnembe átmenni.

-         Jó azt akarod, hogy elmondjam hogy mi a bajom? Az a bajom hogy aggódom érted! Nem tudom, mi van veled! Tetoválást varratsz a válladra, Sam folyton parancsolgat neked, sokszor tűnsz el éjszakánként, sok sérülés van a karodon, amik pillanatok alatt begyógyulnak, de ez nem csak veled van, hanem már szinte az össze La Pushi fiúval. Mindegyikőtöknek van tetoválása, hirtelen megerősödtetek, meg izmosodtatok. Mi lett veletek?- fejeztem be a mondandómat majd vettem mély levegőket, amiket a felsorolásom folytán elfogyott. Jake szeme szomorúan csillogott.

-         Bárcsak megtehetném, hogy elmondom neked. De nem tehetem… sajnálom!- suttogta. Olyan volt ez számomra mintha valaki arcon csapott volna, fájt hogy a legjobb barátom nem mond el nekem dolgokat. Lehunyt szemekkel próbáltam leplezni könnyes szemeimet, hátat fordítottam neki és elindultam az ágyam felé, mire ő elkapta a karomat.- Jenny, kérlek…

-         Jake most menj el, jó?- suttogtam rá nem nézve csak a földet, néztem.

-         Nem! – emelte föl a fejemet újra- te sírsz?- lepődött meg.

-         Igen, te hülye!- kiabáltam vele.

-         De.. de miért?

-         Mert……..

13.fejezet

Jenny szemszög:

Jacobbal tanulás után bekapcsoltuk a tv-t. kapcsolgattunk a csatornák között, amikor megakadta a szemünk az HBO-n amikor megláttuk hogy mi megy a tv-ben, egymásra vigyorogtunk, majd följebb hangosítottam a tv-t. És belefészkeltem magamat az ágyba kényelmesen. Jacob mellkasán volt a fejem, míg ő a kezével átölelt, és úgy néztük a Herkulest.

-         Emlékszel? Rongyosra néztünk ezt a mesét…- emeltem föl a fejemet és ránéztem.

-         Tökéletesen! Még mindig meg van a kazetta?

-         Te hülye vagy? Kidobnám szerinted az emlékemet? Még persze hogy megvan! Lent őrizgetem a vitrinbe.- kuncogtam mire Jake öblösen fölnevetett.- hallod Csöpi? – kérdezte mire én csak hümmögtem egyet, hogy folytassa. – este még visszajövök, jó?- ült fel.

-         Miért?- vettem elő a kiskutya szemeket, amitől tudtam, hogy megpuhul.

-         Sam miatt..- morogta, majd fölkapta a pulcsiját meg a tan cuccait- sajnálom. Ígérem, sietek!- hajolt le majd nyomott egy puszit a homlokomra én pedig a nyaka köré fontam a karomat. – Ha nem engedsz, később érek vissza!- nevette, majd nyomott még egy puszit az arcomra én is az övére majd elhagyta a szobámat. Szomorú voltam, amiért elment, de így legalább tudok, dolgozni a születésnapi ajándékán, ugyanis Jacobnak holnap lesz a18. születés napja! Próbáltam valami frappánssal elő állni, hogy azért még is csak emlékezzen a születés napjára, de azt nem sikerült megvalósítani. Apu pedig azt mondta, hogy most inkább majd később szervezzek neki valami bulit, mert nem érnek rá.  Na hát ebből már sejtettem valamit, mert egyre több chips, nasi, pia gyűlt össze a házba, majd szépen elfolydogált, úgy, hogy Jared és a fiúk fölkapták és vitték is át Emilyhez, ahol ugyan csak nem fogyott a kaja, csak készült. Ez roppant gyanús volt de rájuk hagytam. Jakkel poénkodtunk azon, hogy csak nem szerveznek nekünk semmit, de ki tudja…. Csöndesen ültem az író asztalomnál és rajzolgattam. Amint készen lettem a rajzzal, gyorsan lefixáltam, majd már be is csomagoltam. Majd becsúsztattam az egyik fiókom aljára. Gyorsan lefürödtem majd magamra, kaptam egy rövidnadrágot amiben otthon szoktam mászkálni és egy kék toppot. Lecsoszogtam a konyhába, majd készítettem magnak egy szendvicset, és levetődtem TJ mellé.

-         Na szia Jenny! Régen találkoztunk!- vigyorogta, majd vissz nézett a tv-re.

-         Ja úgy… ma.- morogtam majd újat haraptam a szendvicsemből.

-         Hajja, valaki morgós!- állapította meg Tj, majd kicsit arrébb csúszott- ugye nem rajtam akarod kitölteni?- nézett rám megjátszott ijedt tekintettel, mire én csak fújtam egyet.- emlékszem, amikor egyszer morgós voltál én meg hozzád szóltam, és nekem vágtad a hajszárítót!- röhögte.

-         Nem hozzám szóltál, hanem beszóltál! És akkor voltam össze veszve Embryvel és te meg elkezdtél piszkálni. És amúgy is megérdemelted.- mondtam majd kifelé vittem a tányéromat a konyhába, de vissza felé valaki beleütköztem.

-         Szia! – köszönt rám vigyorogva, mire én is elvigyorodtam és a nyakába vetettem magamat.

-         Szia!- mondtam, amikor letett a földre

-         Hello TJ!- köszönt be a fetrengő fiúra

-         Hello Jacob!- intett vissza. Megfogtam Jake kezét, és fölfelé kezdtem el rángatni. Ő pedig készségesen jött utánam.

-         Neki vágtad a hajszárítódat? Ez komoly?- röhögte, míg én bent voltam a fürdőmbe és a sminkemet mostam le.

-         Igen! De ne röhögj!- szóltam rá kihajolva a fürdőből hogy csúnyán ránézzek de szembe állt velem.

-         Úgy nézel ki, mint egy szaunázott mosómaci. -kuncogta mire én végig kentem az arcán a vatta pamacsot, amin rajta volt az arcomról lemosott festék. – héé!- nyúlt az arcához, és leszedte az arcáról a szemfestéket. Visszamentem a fürdőbe majd fogat mostam, míg Jake leült a székre, ami álltalába ott szokott lenni, hogy arra pakoljak.

-         Itt alszol ma?- kérdeztem a tükörbe nézve

-         Aham!- mosolyogta.

-         Adjak valamit, vagyis keressek valamit Jared szobájából.

-         Hogyha téged nem zavar akkor aludnék egy szál boxerban.- vetette felém a féloldalas mosolyát amitől majd el ájultam

-         Eng.. – krákogtam egyet, hogy rendesen tudjak beszélni- engem nem zavar…-mondtam, majd elő szedtem az ágyneműt, amibe múltkor Jake aludt. Miután sikeresen megcsináltuk az ágyat befeküdtünk majd bekapcsoltam a tv-t. úgy fél óra tv-zés után kinyomtam, mert semmi érdekfeszítő nem ment benne. Jake a hasára fordult én pedig az oldalamra. Jake kifordította oldalra a fejét hogy lásson.

-         Mi van Hercegnő?

-         Semmi érdekes. Kicsit fáradt vagyok. Sam mit akart?- kérdeztem mire elkomorult Jake arcra. Valami rosszat mondhattam?

-         Őőőő.. Jenny az az igazság, hogy én… én ezt nem mondhatom el még neked. Épp arról beszéltünk Sammel hogy mikor mondtatom el neked, és megtiltotta, még túl korai szerinte. Sajnálom. Tényleg! Mindennél jobban el szeretném neked mondani, de nem tehetem, mert…

-         Mert Sam nem engedi, értem!- mondtam unottan, majd megfordultam úgy hogy neki háttal legyek.

-         Most haragszol?- bújt hozzám közelebb párperc csönd után és átölelte a derekamat erős kezével,

-         Nem- válaszoltam haragosan. A szívem őrült tempóba vert, azért mert Jake ilyen közel jött hozzám…

-         Tudom, hogy valami bajod van Jenny.- a lehelete a nyakamat cirógatta, majd miután nem válaszoltam csak durcásan bámultam előre, belepuszilt a fülembe majd leoltotta a lámpát.- azért jó éjt Jenny. -suttogta majd a kezét a derekamon hagyva aludtunk el. 

Késés......:S

Sziasztok! Bocsi egy kicsit késni fog a fejezet, de szerintem jövő hétre már fölteszem csak ma VB-m lesz Veszprémbe és azért nem tudom föltenni. De mindent megpróbálok. Addig tartsatok ki!
Cserryke

12.fejezet

-         Apu elmentem! –kiabáltam és fölkapva a kulcsot kifelé vettem az irányt. Kint Gina várt rám, megbeszéltük hogy elmegyünk Forksba úgyis kellett nekem egy-két könyv meg füzet, Gina meg a nagymamájához megy úgyis.- szia-köszöntem amikor bevágódtam mellé a kocsiba és bekötöttem a biztonsági övemet.

-         Szia!- köszönt rám mosolyogva majd beindítva a kocsit Forks felé vettük az irányt.

-         Hát köszönöm!- mondtam, amikor meg álltunk egykönyves boltnál. – holnap találkozunk! Szia!- integettem

-         Szia!- intett ő is és elhajtott. Bementem a boltba és rögtön a regények felé vettem az irányt. Vagy hat darab könyvet választottam és próbáltam belőlük kettőt-, hármat kiválasztani, nem sok sikerrel. Végül három könyvvel a szatyromba távoztam a boltból. Sötét volt eléggé, főleg hogy az ég is beborult, a holdat eltakarták a sűrű felhők. Lassan sétálgattam a homályosan megvilágított utcán, a buszmegálló felé. Kicsit egy horror filmre hasonlított a kisutca, ahol végig mentem, mert szétrobbant egy villanykörte. Ijedtemben megálltam egy pillanatra és lépteket hallottam magam mögött, ezért újra neki kezdtem a gyaloglásnak és kicsit gyorsabbra vettem az tempót. Nem mertem hátra nézni, de végül az egyik ház sarkánál megálltam és vártam hogy ki jön mögöttem. Egy öregedő bácsi jött ki a kis utcából én, pedig megkönnyebbülve fölsóhajtottam. És újra nekivágtam a sötétbe nyúló utcának, de újra lépteket hallottam, most is csak reménykedtem, hogy valami kis öregember jön mögöttem, de amikor elröhögték magukat, akkor kicsit elbizonytalanodtam. Már majdnem futottam, amikor utolértek az idegenek.

-         Hó-hó látod ki áll előttünk?- röhögte a csuklyás srác

-         Áhh hello széplány!- dorombolta mézes mázas hangon. – nem emlékszel ránk? Mi vagyunk azok a srácok, akik ma délelőtt ebéd előtt beszéltél, tudod?- mondta és lehúzta a fejéről a kapucnit és megláttam azokat a kemény arcvonásokat. És leesett ki is volt ő Dan állt előttem felém tornyosulva és mellette a haverja.

-         Szerintem leesett a kiscsajnak. -röhögte a srác Dan mellett.- Hello lányka Tom- nyújtotta a kezét felém, amit én nem fogadtam el, de az ő keze egyre jobban közeledett felém, inkább az arcomhoz. Én, pedig ellöktem magamtól a kezét.- hajaj! Harap a cica! Na mi van kislány most, hogy nincsenek itt a nagy fiúk már beszélgetni, sem lehet veled? Hol van a bátyád, csak nem otthon maradt és mereszti a seggét?- röhögte bele a képembe, mire én annyira dühös lettem hogy egy hatalmas pofont kevertem le a neki. Dan nekem lódult erős karjaival hogy elkapjon, de én futva indultam neki a sötét utcának. Párszor majd hasra estem egy-egy szemetes láda tetejében, üvegben és más hasonló tárgyakban. Majd amikor végre kiértem egy utcából beleütköztem egy hatalmas nagy testbe. Föl néztem lassan a kockás felsőtestből az arcáig és megláttam Tom fekete szemeit. – jaja most nem vagy olyan nagylány mi?- hörögte idegesen, és megfogta a kezemet, és erőteljesen megszorította, fájdalmasan felszisszentem.

-         Eressz el!- sziszegtem. Fontolgattam magamba kérdést, hogy most kéne sikoltozni vagy sem? Sikításra nyitottam a számat de ekkor neki lökött Tom a falnak.- ha sikítani mersz, megbánod!- sziszegte.- és ha még egyszer a kis haverod Jacob vagy hogy hívják azt a kretént, ránk uszítod, megbánod!- sziszegte és megrázott majd újra neki lökött a falnak, majd ott hagytak, egyedül. Szépen lassan belecsúsztam a sárba, ami a ház fala mellett volt. fél órát ülhettem a sárban a hideg utcán, majd föl álltam és haza felé vettem az irányt. A házba már sötét volt, így szépen halkan kinyitottam az ajtót és halkan besurrantam a házba. Fölfelé vettem az irányt, de a lépcsőnél valaki elkapta a kezemet és befogta a számat, hogy ne sikítsam el magamat ijedtemben.

-         Cssss! Gyere!- suttogta Jared a fülembe és fölvontatott az emeletre, majd bezárt a szobájába.- Mégis, hogy fenébe voltál!- rivallt rám idegesen- és miért vagy tiszta sár? És mi ez itt?- nyúlt a vállamhoz, a felsőm ujján vér volt.- te vérzel!- képedt el, én, pedig oda söpörtem sárosan összetapadt hajamat a vállamhoz, hogy ne fogjon gyanút.- mi történt?

-         Semmi csak elestem.- füllentettem, pár pillanatig furcsán méregette az arcomat majd fújt egyet és kinyitotta a szobája ajtaját.- mehetsz-, mondta és intett az ajtó felé. Gyorsan bementem a szobámba és fölkapcsoltam a villanyt, hál istennek semmilyen meglepetés nem fogadott a szobámban, ezért gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba.

-         Jake!- kiabáltam rá az iskola parkolójában-, hé!- kiáltottam újra mire sikerült meghallania.

-         Szia Jenny!- köszönt mosolyogva, de nekem semmi kedvem sem volt mosolyogni.- baj van?

-         igen Jake van!- húztam arrébb. – miért csináltad?- kérdeztem egyből

-         Mit? -értetlenkedett, mire én dühös szemekkel bámultam rá.

-         Miért mentél rá Tomra és Danre? -kérdeztem idegesen, majd fel durrantam a méregtől. Mire megváltozott az értetlen tekintete

-         Ahhoz neked semmi közöd!- vetette oda félvállról

-         De igenis van!- kaptam el a karját.

-         És mégis milyen okból?- förmedt rám

-         Ezért- mutattam meg a vállamat, amin ott volt a már varasodott seb.- tegnap este megtalált az a két vadbarom! Azt mondták, hogy én uszítottam rájuk téged! Mégis hogy jutott ekkora baromság az eszedbe mégis? Mond már el nekem!- fogtam a fejemet idegesen majd felé emeltem a kezemet, hogy kérdőre vonjam.

-         Csak…

-         Csak?

-         Csak meg akartalak védeni.- suttogta elhalóan, megsajnáltam.

-         Jake! Figyelj, ez mind jó és aranyos vagy, és köszönöm, de…. de Jake figyelj, ha kell majd megvédem magamat, és ha majd nem boldogulok velük, akkor majd elkérem a segítségedet. Oké?- simogattam meg az arcát. – na de most megyek. Szia!- nyomtam egy puszit az arcára majd befelé vettem az irányt.

Jacob szemszög:

-         na de most megyek. Szia! – nyomott egy apró puszit az arcomra majd el is tűnt. Én, pedig bambán álltam a motorom mellett, majd egy női visító kacagás megzavarta a gondolat menetemet. Lassan oldalra fordítottam a fejemet és Camilla órás szemeivel találkoztam.

-         Szia Jake!- köszönt rám nyávogva, amit én egy mű mosollyal viszonoztam.

-         Hello Camilla.- mondtam és fölkapva a táskámat a bejárat felé vettem az irányt. Próbáltam minél előbb lerázni magamról Cam-et. Nem sok sikerrel. Igaz beszélt hozzám elég sokáig de én végig máson gondolkodtam, miért ment rá Dan és Tom Jennyre. Én hozzá sem nyúltam a két sráchoz, na jó beszéltem velük, hogy jobb lenne, ha leszállnának róla, de ezért nem hinném, hogy neki mennének, ezt nem értem.

-         Jake, hallod? -lengette meg a kezét Cam a szemem előtt.

-         Tessék? -ocsúdtam fel, majd Cam-re emeltem a tekintetemet.

-         Lenne kedved velem táncolni a szalagavató bálon?- rebegtette a pilláit.

-         Figyelj Cam, még meggondolom.

-         Csak nem azzal a lánnyal akarsz menni?- köpte oda nekem sértődötten

-         Kiről beszélsz?

-         Jenniferről!- emelte föl az orrát pökhendien és arrébb topogott. Kezdett össze állni a kép. Cam utálja Jennyt, és tegnap Embry mondta hogy idegesen váltottak pár szót, majd Jenny este eltűnt otthonról és hajnali háromkor jött haza véresen sárosan, Jared mesélése szerint. Aztán ma Jenny kérdőre vont miért szóltam be Tomnak és Dannek amiért megverték őt. Cam ma ideges lett, attól hogy szóba került Jenny. Ő a faszomat bele! Camilla eresztette rá a két kétajtós szekrényt! És ha Jenny a közelembe van- amit Cam nem bír ki- akkor Jenny bánja meg! Ő ne már! A fejemet fogva ültem le a helyemre és egész végig ezen gondolkoztam míg a tanár föl nem szólított, amire én nem tudtam válaszolni ezért bevágott egy egyest, és amiért nem figyeltem az órán és nem jegyzeteltem, korrepetálásra kell mennem, de ezt a korrepetálást nem ő fogja tartani hanem az egyik osztálytársam.

-         Jennyfer, lesz az, aki korrepetálni fog téged! -mondta a tanárellentmondást nem tűrő hangon. Jenny ijedten nézett rám, majd Cam villámokat szóró szemére, majd az előtte ülő két ajtós szekrényre. Amikor kicsengettek, megvártam, amíg ki nem megy mindenki a teremből, és megragadtam Jenny kezét.

-         Héé, Jenny állj meg! Egy pillanatra!- meg állt és lassan föl emelte rám a szép barna szemeit. – nem kell, ha nem akarod.

-         Muszáj lesz, ha nem akarod, hogy meghúzzanak minket matekból-, fintorogta. De látszott rajta, hogy fél.

-         Jenny- fogtam meg a vállát majd úgy próbáltam kényszeríteni, hogy a szemembe nézzen.- nem fognak bántani ígérem!- öleltem, meg amit ő késve de viszonzott, sorosan ölelt magához.

-         Délután négyfele átjössz?- kérdezte, amikor elhúzódott tőlem

-         Persze.

-         Na akkor én most megyek.- engedte el összekulcsolt kezeinket és mosolyogva kisétált a teremből.

******

Lassan sétáltam fel a már ismert lépcsőn, és Jenny szobája felé vettem az irányt, majd amikor az ajtóhoz értem bekopogtam.

- Igen? –szólalt meg a túloldalról az a csilingelő imádni való hang.

- Én vagyok az!- dugtam be a fejemet és láttam, ahogy az ágyán fekszik egy rövid nadrágban és egy toppban a matekkönyve fölött, támaszkodott kezébe temetett fejjel, amikor bejöttem föl emelte a fejét és kicsit arrébb csúszott, ledobtam a könyvei mellém az én füzetemet is majd letelepedtem az ágyra. –fúú de utálom a matekot!- morogtam, amikor már harmadszorra nem sikerült az, az átkozott egyenlet.

- Várj, segítek!- vette ki a kezemből a tollamat, és maga elé húzta a füzetemet, de úgy hogy én is láttam, hogy mit magyaráz.- Szóval,  ez itt nem jó- húzta ki az egyik számot.- most már így meg tudod csinálni.- emelte föl a fejét, és vészesen közel voltunk egymáshoz.- o, oké?- makogta, mire én lassan de bólintottam. Majd visszaadta a füzetemet én, pedig újra neki kezdtem a most már kijavított feladatnak.

- Jenny, figyelj. Őőhm lenne kedved, vagyis van kedved…?

- Igen Jake, mihez?- nézett rám

- szóval lenne kedved velem táncolni a szalagavatón?- féltem, hátha majd oda löki, hogy nem már van párja, de nagyon remélem hogy nincs

- persze- bólogatta kedves mosoly kíséretében mire az n arcomon és vigyor lett és újra neki álltam a feladatnak. –tudsz táncolni?- kérdezte halkan, de éreztem, hogy majd elneveti magát.

- őő nem…. –mondtam ki  kis csönd után, mire Jennyből kirobbant a nevetés.- most e mi olyan vicces…?

- áhh semmi.- túrt bele hosszú fekete hajába még kuncogva.- tényleg semmi!- nézett rám de már megint majd elnevette magát.

- hát jó….. miért és te?

-Jake, te már komolyan nem emlékszel, amikor eljöttetek a versenyeimre? Amikor órákon át vártuk, hogy kihirdessék, hogy hanyadikok lettünk? Komolyan nincs meg?

- nem nincs…- mondtam szomorúan.

- nem baj, régen volt már.

11. fejezet

Unluky Day..........

-         jó reggelt!- suttogta  egy rekedtes mély hang a fülembe, amitől melegség futott végig rajtam. Lassan kinyitottam a szememet, de mivel a fény belesütött ezért átfordultam a másik oldalamra, ahol valaki ott feküdt, és isteni parfüm áradt belőle, amit még én küldtem neki karácsonyra elég régen…

-         hmmmmm.. milyen nap van ma?- nyöszörögtem álmosan

-         kedd. De föl kéne kelni!- mondta és föl kelt mellőlem és az ágy végébe ment és lerántotta rólam a takarót. A hideg járta át mindenporcikámat.

-         Naaa! Ezt most miért kellett??- sipákoltam durcásan majd vissza próbáltam szerezni a takarómat, kevés sikerrel. Ezért megfogtam Jake takaróját, ami mellettem volt és magamra terítettem, hogy enyhítsek a hidegen. Isteni illat áradt belőle, olyan Jacobos… Nem is lehet körbe írni. Kicsit mohás, fás de mégis ott van az, az isteni parfüm beütés. Egyszerűen isteni. Bárcsak lenne ilyen illatű mosószer biztos minden takarót, ágyneműt ezzel mostam volna!

-         Jenny! Ma be kell menni az iskolába, emlékszel, pár nap múlva kezdődik a tanév!- mondta és leült mellém.

-         Nem akarok bemenni!- nyöszörögtem, mint ez 4 éves kislány, aki nem akar bemenni az ovi kapuján.

-         De be kell. -mondta és kiment az ajtón. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és rendbe szedtem magamat mivel ma egy kicsit melegebb volt ezért fölvettem egy ujjatlan felsőt és egy farmert. Majd lerobogtam a lépcsőn. Lent az asztalról fölkaptam egy almát és lecsüccsentem Jared mellé, tv-zni.

-         Mi van húgi?- ölelte át a vállamat. – élvezed, hogy mindjárt befejezed a középiskolát?

-         Ffúú nem is tudod mennyire, csak nincs kedvem elmenni. -fintorogtam. És beleharaptam az almámba. Miután megettem, kidobtam a maradékot és fölvettem az egyik tornacipőmet és vártam hogy Jacob levágtasson a lépcsőn. Ránéztem az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Háromnegyed nyolcra be kellene érnünk amennyiben ő felsége le nem mászik időben.- JACOB!

-         Megyek, megyek!- mondta és meghallottam, ahogy az első lépcsőfok megnyikordult. Majd amikor ő is leért fölkapta a motor kulcsát és kifelé kezdett terelni.- sziasztok!- gyorsan föl ültem a motorra és reménykedtem, hogy nem adja rám azt a vacakot, de az nem így történt.- tessék fölvenni!- utasított.

-         Jakeeee.- nyögtem unottan, mire ő csak csúnyán nézett. Morcosan a fejemre nyomtam a sisakot. Szélsebese lőttünk ki a feljárónkról. Átöleltem Jake derekát, amitől újra csak elindultak kedves kis barátaim. Nekidöntöttem a fejemet a hátának. A 15 perces útból Jake lefaragott és 5 perc alatt a sulihoz értünk. Levettem a fejemről a sisakot majd megráztam a hajamat, hogy legalább álljon valahogy, és valamerre.  Amint leszálltam a motorról, rögtön kiszúrtam azt a gyűlölt pillantást, ami kiskoromtól kezdve megkeserítette az életemet. A pillantás gazdája Camilla Jhonson. Morcosan megigazítottam a hátamon a táskámat és a suli felé vettem az irány, az egyik kocsi visszapillantó tükrében láttam ahogy, Cam gyors léptekkel közelít a naki háttal álló Jacobnak. Ezek után már nem figyeltem mi történik közöttük, beszaladtam az iskolába. Bent leültem egy kis kő padra és onnan figyeltem a folyosón folytatódó életet. Amikor Embry váratlanul mellém ült.

-         Szevasz csajszi!- vigyorgott, mint a tejbe tök

-         Szia Embry

-         Na mi van?- kérdezte miközben kicsit lankadt a mosolya

-         Áhh semmi. Nicns kedvem ehhez az egészhez.- fintorogtam és újra a tömeget kezdtem el bámulni.

-         Hidd el, tök jó itt! -veregette meg a vállamat majd föl állt.- nekem most mennem kell ott van Gina!- állt fel és a lány felé vette az irányt. Minden bizonnyal a barátnője lehetett… de nem nagyon foglalkoztam Embry párkapcsolatával, mert Jake megjelent mellettem és elfoglalta az üresen állóhelyet.

-         Baj van? mert csak úgy eltűntél….- aggódott. Ez aranyos volt tőle, de tudtam, hogy nem lehet az enyém bármennyire is akarnám….

-         Jaj dehogy!- erőltettem magra egy mű mosolyt.- csak nem szeretem a tömeget.

-         Hát jóóó.- sóhajtotta és föl állt, mert megszólalt a csengő.- na gyere, meg mutatom hova kell most mennünk-, fogtam meg a kezemet és maga után húzott. Jake mikor belépett a terembe kicsit abba maradt a zajongás, de már folytatódott is. Amikor meg én beléptem mintha megöltek volna valakit és várják a fejleményt, olyan csöndben ültek és bámultak.

-         Őőő Jó napot4- köszöntem az asztalnak neki támaszkodó szemüveges negyvenes éveiben járó hölgynek.- Jennifer Costa vagyok!- nyújtottam felé a kezemet mosolyogva, mire az ő szeme fölcsillant.

-         Jenny, hát te vagy az?- mosolyodott el- én vagyok az Mrs. Duckfield- rázta meg a kezemet még mindig vigyorogva mire nekem leesett, hogy ki is ő. Kilencedikbe is ő volt az osztályfőnököm nagyon szerettem, nagyon kedves nő volt. – osztály4 ő itt Jennifer Costa. Lehet hogy sokatoknak ismerős, mert ő régen ebben az iskolában tanult és itt lakott a La Pushban!- mutatott be az osztálynak éspedig csak zavartan elmosolyodtam.- ülj le oda Amanda mellé. -mutatott kedvesen és egy kicsit megtol. Miközben végig mentem a padsor között fel néztem pont bele Jacob szemébe, mire ő csak vigyorgott és majd meg pukkadt a röhögéstől. Én, pedig csak gyerekesen ráöltöttem a nyelvemet. Leültem a lány mellé, és a táskámat leraktam magam mellé.

-         Szia Amanda Richmond- nyújtotta felém a kezét, amit én barátságosan meg is ráztam.

Jacob és Amanda az ebédlőben

-         Jennifer. De szerintem hallottad.- mosolyogtam majd a tanár felé fordultunk. Sok gyerek fordult hátra nézett, meg vagy éppen megbámult, kicsit zavart bevallom, de próbáltam nem rájuk koncentrálni. A tanár végig mesélte, hogy mi is lesz ebben a tanévben, a szalagavatótól az évzáróig mindent. Igazság szerint az egész tanévből a szalagavatót vártam a legjobban. Amikor eljöttünk Jaredére vagyis én eljöttem apuval akkor annyira megirigyeltem a lányokat a különböző, habos babos tüllös, fodros gyönyörű fehér ruhájukban, hogy majd besárgultam. Kis korom óta szerettem volna fölvenni egy olyan szép menyasszonyi ruhát, mint ami a lányokon volt. a gondolataimból a hangos csengő szava ébresztet föl. Jake mondott nekem valamit, hogy el kell mennie, de ha kell, keressem meg a srácokat majd ők segítenek. Vagy menjek Amandával. Lassan föl álltam majd kifelé vettem az irányt. Ebédig magamra voltam hagyatkozva, vagy éppen Amandára, hogy mi hol van, hányadikon és merre. Amikor az ebédlőbe mentem, hogy találkozzak a fiúkkal, egy srác rám füttyentett.

-         Húú cica van gazdád? Mert ha nincs szívesen, lennék.- mondtam és neki dőlt a szekrényajtómnak.

-         Húúú, tudod hogy mennyire lejárt már ez a szöveg?- néztem rá fel emelt szemöldökkel-, és ha arrébb állnál- fogtam meg vaskos, izmoktól dagadó felkarját és egy kicsit odébb toltam.

-         Wow Dan, csak nem egy vadmacskát találtál?- jött oda egy másik is.

-         De, de!- röhögte a Dan nevezetű srác

-         Drága, látsz rajtam háromszög alakú füleket és bajusz vagy hosszú lompos farkat? Ugye, nincsen? Akkor meg ne nevezz a macskádnak!- mondtam és bevágtam a szekrényem ajtaját, majd az ebédlő felé vettem az irányt.

-         Wow, milyen kis tüzes ez a lányka.- röhögte a másik. Levágódtam a srácok mellé és kivettem a táskámból a vizemet.

-         Sziasztok- motyogtam majd az asztallapot bámultam. Már megint a hátamban éreztem annak a két srácnak a tekintetét, nem is tévedtem akkorát. Ott álltak mellettem és Dan haverja engem bámult.- jól megnézted? Akkor tovább lehet menni!- vetettem oda nekik bunkón és visszafordultam a vizemhez.

-         Beszóltak?- érdeklődött az előttem ülő Seth.

-         Őő úgy is mondhatjuk

-         Hozzád értek,- jött a sziszegő kérdés Jaketől

-         Nem- vágtam rá furcsállva-, miért érdekel?

-         Dan és Will elég furcsák- szólalt meg most az először Gina Embry barátnője- az összes csajjal kikezdenek, főleg az ujjakkal. Már bocsi. De a legtöbb lányt inkább csak megalázzák, mint kikezdenek velük.- meséltem, de én még mindig nem értettem miért kapta föl annyira a vizet Jake amikor, ott van neki Camilla?- ebéd után ég volt egy órám, amin egy ismerős sem volt, kivéve Cam-et. Egész órán csak bambultam előre, de amikor oda lépett hozzám egy vékony alak a csengő szó után, észbe kaptam és föl tekintettem. Hát nem Camilla állt ott.

-         Szia Jenifer! Régen láttalak.- vigyorogta mézes mázasan, olyan igazi talpnyalóan

-         Cammila, mondjad mit akarsz! Nem nagyon tudjuk, mint a ketten hogy nem kedveljük egymás búráját.

-         Ebben, teljes mértékben igazad van.- mosolygott még mindig majd megvárta, amíg kimegy a tanár és az asztalra támaszkodva a képembe hajolt.- ha mégy, egyszer meglátlak, Jake közelében, kikaparom a szemedet, megértetted?- sziszegte villámokat szóró szemekkel.- szóval csak óvatosan!- vigyorogta gonoszan, majd megpofozgatta óvatosan az arcomat és eltopogott. Fújtatva hagytam el az iskolát, majd mit sem törődve Cam fenyegetésével felültem Jake mögé és hazafelé vettük az irányt. Ekkor még nem sejtettem hogy…….