11. fejezet

Unluky Day..........

-         jó reggelt!- suttogta  egy rekedtes mély hang a fülembe, amitől melegség futott végig rajtam. Lassan kinyitottam a szememet, de mivel a fény belesütött ezért átfordultam a másik oldalamra, ahol valaki ott feküdt, és isteni parfüm áradt belőle, amit még én küldtem neki karácsonyra elég régen…

-         hmmmmm.. milyen nap van ma?- nyöszörögtem álmosan

-         kedd. De föl kéne kelni!- mondta és föl kelt mellőlem és az ágy végébe ment és lerántotta rólam a takarót. A hideg járta át mindenporcikámat.

-         Naaa! Ezt most miért kellett??- sipákoltam durcásan majd vissza próbáltam szerezni a takarómat, kevés sikerrel. Ezért megfogtam Jake takaróját, ami mellettem volt és magamra terítettem, hogy enyhítsek a hidegen. Isteni illat áradt belőle, olyan Jacobos… Nem is lehet körbe írni. Kicsit mohás, fás de mégis ott van az, az isteni parfüm beütés. Egyszerűen isteni. Bárcsak lenne ilyen illatű mosószer biztos minden takarót, ágyneműt ezzel mostam volna!

-         Jenny! Ma be kell menni az iskolába, emlékszel, pár nap múlva kezdődik a tanév!- mondta és leült mellém.

-         Nem akarok bemenni!- nyöszörögtem, mint ez 4 éves kislány, aki nem akar bemenni az ovi kapuján.

-         De be kell. -mondta és kiment az ajtón. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és rendbe szedtem magamat mivel ma egy kicsit melegebb volt ezért fölvettem egy ujjatlan felsőt és egy farmert. Majd lerobogtam a lépcsőn. Lent az asztalról fölkaptam egy almát és lecsüccsentem Jared mellé, tv-zni.

-         Mi van húgi?- ölelte át a vállamat. – élvezed, hogy mindjárt befejezed a középiskolát?

-         Ffúú nem is tudod mennyire, csak nincs kedvem elmenni. -fintorogtam. És beleharaptam az almámba. Miután megettem, kidobtam a maradékot és fölvettem az egyik tornacipőmet és vártam hogy Jacob levágtasson a lépcsőn. Ránéztem az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Háromnegyed nyolcra be kellene érnünk amennyiben ő felsége le nem mászik időben.- JACOB!

-         Megyek, megyek!- mondta és meghallottam, ahogy az első lépcsőfok megnyikordult. Majd amikor ő is leért fölkapta a motor kulcsát és kifelé kezdett terelni.- sziasztok!- gyorsan föl ültem a motorra és reménykedtem, hogy nem adja rám azt a vacakot, de az nem így történt.- tessék fölvenni!- utasított.

-         Jakeeee.- nyögtem unottan, mire ő csak csúnyán nézett. Morcosan a fejemre nyomtam a sisakot. Szélsebese lőttünk ki a feljárónkról. Átöleltem Jake derekát, amitől újra csak elindultak kedves kis barátaim. Nekidöntöttem a fejemet a hátának. A 15 perces útból Jake lefaragott és 5 perc alatt a sulihoz értünk. Levettem a fejemről a sisakot majd megráztam a hajamat, hogy legalább álljon valahogy, és valamerre.  Amint leszálltam a motorról, rögtön kiszúrtam azt a gyűlölt pillantást, ami kiskoromtól kezdve megkeserítette az életemet. A pillantás gazdája Camilla Jhonson. Morcosan megigazítottam a hátamon a táskámat és a suli felé vettem az irány, az egyik kocsi visszapillantó tükrében láttam ahogy, Cam gyors léptekkel közelít a naki háttal álló Jacobnak. Ezek után már nem figyeltem mi történik közöttük, beszaladtam az iskolába. Bent leültem egy kis kő padra és onnan figyeltem a folyosón folytatódó életet. Amikor Embry váratlanul mellém ült.

-         Szevasz csajszi!- vigyorgott, mint a tejbe tök

-         Szia Embry

-         Na mi van?- kérdezte miközben kicsit lankadt a mosolya

-         Áhh semmi. Nicns kedvem ehhez az egészhez.- fintorogtam és újra a tömeget kezdtem el bámulni.

-         Hidd el, tök jó itt! -veregette meg a vállamat majd föl állt.- nekem most mennem kell ott van Gina!- állt fel és a lány felé vette az irányt. Minden bizonnyal a barátnője lehetett… de nem nagyon foglalkoztam Embry párkapcsolatával, mert Jake megjelent mellettem és elfoglalta az üresen állóhelyet.

-         Baj van? mert csak úgy eltűntél….- aggódott. Ez aranyos volt tőle, de tudtam, hogy nem lehet az enyém bármennyire is akarnám….

-         Jaj dehogy!- erőltettem magra egy mű mosolyt.- csak nem szeretem a tömeget.

-         Hát jóóó.- sóhajtotta és föl állt, mert megszólalt a csengő.- na gyere, meg mutatom hova kell most mennünk-, fogtam meg a kezemet és maga után húzott. Jake mikor belépett a terembe kicsit abba maradt a zajongás, de már folytatódott is. Amikor meg én beléptem mintha megöltek volna valakit és várják a fejleményt, olyan csöndben ültek és bámultak.

-         Őőő Jó napot4- köszöntem az asztalnak neki támaszkodó szemüveges negyvenes éveiben járó hölgynek.- Jennifer Costa vagyok!- nyújtottam felé a kezemet mosolyogva, mire az ő szeme fölcsillant.

-         Jenny, hát te vagy az?- mosolyodott el- én vagyok az Mrs. Duckfield- rázta meg a kezemet még mindig vigyorogva mire nekem leesett, hogy ki is ő. Kilencedikbe is ő volt az osztályfőnököm nagyon szerettem, nagyon kedves nő volt. – osztály4 ő itt Jennifer Costa. Lehet hogy sokatoknak ismerős, mert ő régen ebben az iskolában tanult és itt lakott a La Pushban!- mutatott be az osztálynak éspedig csak zavartan elmosolyodtam.- ülj le oda Amanda mellé. -mutatott kedvesen és egy kicsit megtol. Miközben végig mentem a padsor között fel néztem pont bele Jacob szemébe, mire ő csak vigyorgott és majd meg pukkadt a röhögéstől. Én, pedig csak gyerekesen ráöltöttem a nyelvemet. Leültem a lány mellé, és a táskámat leraktam magam mellé.

-         Szia Amanda Richmond- nyújtotta felém a kezét, amit én barátságosan meg is ráztam.

Jacob és Amanda az ebédlőben

-         Jennifer. De szerintem hallottad.- mosolyogtam majd a tanár felé fordultunk. Sok gyerek fordult hátra nézett, meg vagy éppen megbámult, kicsit zavart bevallom, de próbáltam nem rájuk koncentrálni. A tanár végig mesélte, hogy mi is lesz ebben a tanévben, a szalagavatótól az évzáróig mindent. Igazság szerint az egész tanévből a szalagavatót vártam a legjobban. Amikor eljöttünk Jaredére vagyis én eljöttem apuval akkor annyira megirigyeltem a lányokat a különböző, habos babos tüllös, fodros gyönyörű fehér ruhájukban, hogy majd besárgultam. Kis korom óta szerettem volna fölvenni egy olyan szép menyasszonyi ruhát, mint ami a lányokon volt. a gondolataimból a hangos csengő szava ébresztet föl. Jake mondott nekem valamit, hogy el kell mennie, de ha kell, keressem meg a srácokat majd ők segítenek. Vagy menjek Amandával. Lassan föl álltam majd kifelé vettem az irányt. Ebédig magamra voltam hagyatkozva, vagy éppen Amandára, hogy mi hol van, hányadikon és merre. Amikor az ebédlőbe mentem, hogy találkozzak a fiúkkal, egy srác rám füttyentett.

-         Húú cica van gazdád? Mert ha nincs szívesen, lennék.- mondtam és neki dőlt a szekrényajtómnak.

-         Húúú, tudod hogy mennyire lejárt már ez a szöveg?- néztem rá fel emelt szemöldökkel-, és ha arrébb állnál- fogtam meg vaskos, izmoktól dagadó felkarját és egy kicsit odébb toltam.

-         Wow Dan, csak nem egy vadmacskát találtál?- jött oda egy másik is.

-         De, de!- röhögte a Dan nevezetű srác

-         Drága, látsz rajtam háromszög alakú füleket és bajusz vagy hosszú lompos farkat? Ugye, nincsen? Akkor meg ne nevezz a macskádnak!- mondtam és bevágtam a szekrényem ajtaját, majd az ebédlő felé vettem az irányt.

-         Wow, milyen kis tüzes ez a lányka.- röhögte a másik. Levágódtam a srácok mellé és kivettem a táskámból a vizemet.

-         Sziasztok- motyogtam majd az asztallapot bámultam. Már megint a hátamban éreztem annak a két srácnak a tekintetét, nem is tévedtem akkorát. Ott álltak mellettem és Dan haverja engem bámult.- jól megnézted? Akkor tovább lehet menni!- vetettem oda nekik bunkón és visszafordultam a vizemhez.

-         Beszóltak?- érdeklődött az előttem ülő Seth.

-         Őő úgy is mondhatjuk

-         Hozzád értek,- jött a sziszegő kérdés Jaketől

-         Nem- vágtam rá furcsállva-, miért érdekel?

-         Dan és Will elég furcsák- szólalt meg most az először Gina Embry barátnője- az összes csajjal kikezdenek, főleg az ujjakkal. Már bocsi. De a legtöbb lányt inkább csak megalázzák, mint kikezdenek velük.- meséltem, de én még mindig nem értettem miért kapta föl annyira a vizet Jake amikor, ott van neki Camilla?- ebéd után ég volt egy órám, amin egy ismerős sem volt, kivéve Cam-et. Egész órán csak bambultam előre, de amikor oda lépett hozzám egy vékony alak a csengő szó után, észbe kaptam és föl tekintettem. Hát nem Camilla állt ott.

-         Szia Jenifer! Régen láttalak.- vigyorogta mézes mázasan, olyan igazi talpnyalóan

-         Cammila, mondjad mit akarsz! Nem nagyon tudjuk, mint a ketten hogy nem kedveljük egymás búráját.

-         Ebben, teljes mértékben igazad van.- mosolygott még mindig majd megvárta, amíg kimegy a tanár és az asztalra támaszkodva a képembe hajolt.- ha mégy, egyszer meglátlak, Jake közelében, kikaparom a szemedet, megértetted?- sziszegte villámokat szóró szemekkel.- szóval csak óvatosan!- vigyorogta gonoszan, majd megpofozgatta óvatosan az arcomat és eltopogott. Fújtatva hagytam el az iskolát, majd mit sem törődve Cam fenyegetésével felültem Jake mögé és hazafelé vettük az irányt. Ekkor még nem sejtettem hogy…….