5.fejezet

 A találkozás

Jacobnak elkellet mennie, de eléggé sietős dolga volt mert elfelejtette a telefonját magával vinni. de amikor elindultam, hogy utána vigyem eltűnt. mind egy majd még tuti vissza jön mert Jareddel szoktak lógni. hát a ház egy undormány. de várjunk! hol van Jared. senki nem volt már a házban aki tegnap fetrengve táncoltak. körülnéztem a ház majdnem minden zugában de nem volt meg Jared. még egy helyen nem néztem az pedig a fürdő szoba volt. benyitottam a szobába és azt hittem dobok egy hátast a röhögéstől. Jared bent horpasztott a kádban. gyorsan beszaladtam a szobámba, hogy kihozzam a fényképező gépet. lefotóztam de még ilyenkor sem sikerült visszafojtani a nevetést. oda mentem a kádhoz, hogy rányissam a vizet de elcsúsztam az idióta szőnyegben és hogy ne essek el belecsimpaszkodtam a polcba amiről a dolgok nagy robajjal a földre érkezetek. mire Jared felébredt és beverte a fejét a csapba. káromkodva állt fel.
-ki a faszom tette ide ezt a kurva csapot?-kérdezte morogva amikor rám emelte a tekintetét én pedig a földön fekve majd meg szakadtam a röhögéstől.- te csak ne nevess! és az meg mi?-mutatott a gépre ami még mindig be volt kapcsolva és ott volt a kép amin a bátyám a kádban horkol.-ugye nem? Jenny! Jennnifer!-kiabált rám de én a gépet fölkapva rohantam el. a fiúk lentről nézték a jelenetet ahogy egymást kergetjük. már majdnem elkapott amikor én lecsúsztam a korláton és bebújtam Paul mögé.-a kurva életbe Jenny add vissza!
-arról szó sem lehet-kacagtam
-ha meg mered!-sziszegte fenyegetően
-mit? ezt!-mutattam fel a lap topot amibe be volt dugva a gép és a lap top képernyőjén pedig Jared ahogy alszik. a fiúk a földön feküdve röhögtek a bátyámon. Jared feje vörös volt a haragtól.-nyugi bátyus ez csak 1 fotó. - pusziltam arcon. és felfelé vettem az irányt a lap toppal és a géppel a kezembe. felöltöztem és rendbe szedtem magamat. majd lementem, hogy segítsek a fiúknak a pakolásban. miután mindent glédába állítottunk és szép tiszta volt a lakás leültünk tv-zni.
-mi van kis asszony?-ült mellém Embry
-semmi. unatkozok.
-én tudok egy jó unalom űzőt.-vigyorgott Paul rám majd az ujjónnal megérkezett Jacobra.
-nem! arról szó sem lehet. - sziszegte Jacob
-miért? tök jó lenne. -kuncogta Paul.
-Paul ez tényleg nem jó ötlet.-mondta Quil fejet rázva. én pedig értetlenül bámultam rájuk.
-mi nem jó ötlet?-húztam fel az egyik szemöldökömet.
-semmi-vágták rá egy emberként
-ti tudjátok.-álltam fel kiindultam a partra. levettem a cipőmet és kezembe fogva sétálva mentem a homokba. valaki felkapott és megpörgetett maga körül. -Jézusom ki vagy?
-én vagyok húgi-kiabálta Jason. letett mire én megpördültem és a nyakába vetettem magamat.
-JJJJAAASSOONNNN-kiáltottam.-végre itt vagy! olyan jó.

TJ és én

-és nekem már nem örülsz?-szólalt meg mögöttem a hang. TJ!
-TJ sziaaaaa-öleltem őt is meg. a gyomrom megint görcsbe állt.
-szevasz csajszi. wow-tolt el magától és végig nézett rajta-szebb lettél. talán a tenger part?
 -hhmmm bók elfogadva. a tenger partot illetve nem tudom......-vigyorogtam. vissza indultunk a házhoz majd leültünk a nappaliba. Jared nagy öleléssel várta a bátyánkat, majd Tj-t is. kedvelte Tj-t nagyon sokat lógtak együtt. és az is benne van hogy én és Tj. na szóval, hogy mi ketten együtt voltunk. csak aztán történt egy s más. lent ültem a kanapén Tj pedig a hátam mögött beszélgetett a fiúkkal. majd egy farkas vonyítás után az összes fiú még Tj is kivonult. én pedig kikerekedett szemekkel néztem ahogy egyszer csak kiürül az eddig csordultig tele lévő szoba. nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat így fölkaptam egy cipőt és már indultam is a fiúk után. éppen láttam ahogy az erdőbe rohannak. egy ideje bolyongtam már az erdőben amikor megkellet torpannom mert megláttam egy csapat farkast. leguggoltam, hogy meg ne lássanak. a farkasok akkorák voltak mint valami ló. eléggé meg voltam ijedve. volt egy hatalmas fekete mellette egy szürke és egy rozsdavörös, és utánuk is csomó fakas jött. nagyon be voltam tojva, de miután meglódultak minden félelmem eltűnt. de annyira kíváncsi voltam, hogy hova mennem az óriás farkasok. én is utánuk mentem majd amikor megálltak a réten, megpróbáltam leguggolni de egy faág megreccsent. a rozsdavörös farkas hátra kapta a fejét és a szemebe nézett majd utána a fekete farkas is. aki viszont fogát csattogtatva lépett egyet közelebb. seggere ülve próbáltam menekülni. itt a vég. most meghalok. legalább eltüntetik majd a farkasok a maradványaimat. próbáltam felállni, de nem nagyon sikerült. egyszer csak a vörös farkas beugrott a fekete farkas elé és elkezdte csattogtatni és morogni a feketére. majd felém fordulva amikor már felkeltem a földről megfogta a kabátomat belenézett a szemembe majd az erdőből kifelé kezdett lökdösni az orrával. nagyon meglepődtem, hogy nem esznek meg a farkasok. hatalmas tempóban indultam kifelé az erdőből útközben pedig a farkas szemére gondoltam. annyira ismerős volt........

Kérlek írjatok komit!